Társaház Saga

Először a fekete Jaguár tűnt fel, amelyik rendszeres időközönként megállt az utcában a másik lépcsőház előtt és dudált. Aztán egy szakadt Ford jött. Utána egy Rover. Végül megjelent egy Audi is, majd egy nagy, fekete Mercedes. Az autók nagyjából óránként érkeztek délutántól késő éjjelig felváltva. Kiszállt belőlük az utas az anyósülésről, és felordított az első emeletre: Józsi itt van? A dudaszóra az emeleti ablakból kikönyöklő nő visszaordított: igen, gyere fel! Utas felment, majd néhány perc múlva visszaült az autóba, és távozott. Időnként hosszabb beszélgetéseket is folytattak a kiabálós módszerrel. Hiába, no a mobiltelefon drága, a kaputelefonon meg gombokat kell nyomkodni. Sokkal egyszerűbb, ha az emberből egyszerűen csak kifakad a mondanivaló. Csak úgy. Akkor és ott. Naturálisan.

Egy békés szombat délután kezdődött, néhány héttel azt követően, hogy a lányok elcsendesedtek. Ütemes, egyre hangosodó, erőteljes dobolást lehetett hallani a plafon felől, aztán technó hangjai szűrődtek át. Zoltán és Zsuzsa nem tudta, mitévők legyenek, végül úgy döntöttek, nem szólnak, inkább kimennek a Margitszigetre sétálni, hátha elmúlik a zaj, mire hazaérnek. Este, mire megérkeztek, a zene elhallgatott, így nyugodtan tudtak aludni. Egészen hajnal 5 óráig, amikor a technózás újraindult. Most már mindegy, gondolták, ma korán reggel megyünk dolgozni, összekészülődtek, s elmentek otthonról.

Kicsit félve mentek újra haza, mert nem tudták mi vár még rájuk, de néhány napos csendes időszak következett, így kezdtek megnyugodni. Egészen addig, amíg egyik este újból fel nem hangzott a technó. Zoltán ideges volt, dühös, tehetetlennek érezte magát. Zsuzsa jobban megőrizte a nyugalmát, s elhatározta, ezúttal ő megy át a szomszédba. Becsöngetett a felső lakóhoz, és megkérte, hogy ne hallgassa olyan hangerővel a zenét. A lakó elnézést kért, lehalkította az erősítőjét, amelyre egy egész hangszóró-arzenál volt kötve a padlóra állított basszus-ágyúkkal. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen meg lehet beszélni, mondta Zoltánnak, amikor visszament.

Három nap telt el, amikor, mint derült égből villámcsapás, újra zengeni kezdett a technó. Ezúttal sem Zoltán, sem Zsuzsa nem zarándokolt át a szomszédba, de másnap a lépcsőházban találkoztak a felső lakóval – technókirálynak keresztelték el -, és udvariasan újból megérték, hogy moderálja a hangerőt, ha lehetséges. Újabb pár nap szünet következett, de úgy látszott, a technóhallgatás olyan, mint a kábítószer, mert a rövid csendes időszakot követően ismét kezdődött minden előröl. A következő hetekben nagyjából nyolc-tíz alkalommal ismétlődött meg a békés kérés, a néhány nap csend, majd a technó-gépezet újraindítása. Zoltán kínjában kihívta a rendőrséget, akik felszólították a technókirályt, hogy ne zavarjon másokat. A felszólítás hatása egy hétig tartott. Zoltán ezután megkereste a technókirály szomszédját és megkérdezte, őt nem zavarja-e a technó üvöltése.

-         De jó, hogy jött - mondta a szomszéd -, már legalább tízszer szóltam neki, de végül mindig hiába. Magát is meg akartam keresni, ám letettem róla, mert a technós nekem úgy adta elő, hogy csak engem zavar a zenéje, hiszen beszélt az alatta lakóval, akinek semmi problémája nem volt, s azt mondta, nyugodtan zenéljen.

A következő szombaton koradélután kitört a pokol. Nyitott ablakoknál minden eddiginél hangosabban dörgött a technó. Zengett az utca. A járókelők a és a szemben lakók tekintetükkel a zajforrást keresték. Este kilenckor Zoltán és a másik szomszéd kihívták a rendőrséget. Ezúttal jegyzőkönyv is készült. Kiderítették, hogy a lakó csak albérlő. Megkeresték a főbérlőt és visszafogottan fenyegetőzve újabb rendőri akciókkal és birtokháborítási perrel, elérték, hogy a technókirályt néhány napon belül eltüntették.

Következik: a drogdíler klán

A legelső éjszakán az új lakásban...

hajnali három óra felé járhatott, amikor kitört a dübörgés. Először Zsuzsa ébredt fel, de nem akarta felébreszteni kedvesét, ezért csak álmatlanul dörzsölgette szemeit, és forgolódott az ágyban. Nagyjából húsz perccel később Zoltán azt álmodta, hogy egy diszkóban ül egyedül a bárpultnál, és rendel egy taxit, mert már nagyon szeretne hazamenni, de a zene egyre hangosabb. Amikor már nem bírta a hangzavart és a taxira várakozást, felébredt, s lassan rájött, hogy hol van.

- Mi a helyzet? -kérdezte Zsuzsától.

- Buli van valahol - válaszolta Zsuzsa álmosan.

- Holnap korán kezdünk... Mennyi az idő?

- Fél négy, mondta Zsuzsa, aki ölében tartotta a világító órát.

- Attól tartok, szólom kellene, mondta Zoltán, de semmi kedve sem volt konfliktusba keveredni már az első nap.

Újabb húsz perc múlva összeszedte magát, felhúzott egy rövidgatyát, meg egy edzőpolót, és elindult megkeresni a zajforrást. Egy emelettel és négy lakással odébb találta meg. Becsöngetett. Négy kifestett lány nyitott ajtót.

- Sziasztok, megtennétek, hogy lehalkítjátok a zenét, nem lehet aludni - kérte.

- Miért ne lehetne bulizni, jó kedvünk van, és különben sem zavarunk senkit! - válaszolták

- Zeng tőletek a ház, mások pihenni szeretnének.

- Fiatalok vagyunk, és élvezni akarjuk az életet! -replikáztak. Te is fiatal vagy, úgyhogy megértheted!

- Lányok, nem vitatkozni jöttem, egyszerűen csak kérni szeretnék.

- Nem halkítjuk le! ÍGY JÁRTÁL, bazdmeg!

Zoltán sarkon fordult, és hazament. Elaludni már nem lehetett. Reggel hét óra körül ért véget a tombolás. Zsuzsa és Zoltán meggyötörten, kialvatlanul indult munkába.

Zoltán még aznap telefonált a közös képviselőnek, aki rendkívül segítőkész volt. Felhívta a lányok főbérlőjét, és elmondta mi történt.

A főbérlő egy nagy darab, kigyúrt figura, fekete Mercedes-szel. A lányok konzumhölgyek. A főbérlő úgy gondolta, semmi szüksége arra, hogy a  csajok nagy feltűnést keltsenek, balhé legyen körülöttük, és szétvágott közöttük. Ez nagy szerencse volt. A mercedes-es minden este fél kilenckor megjelenik, elviszi a lányokat dolgozni, de abból a lakásból egy pisszenés sem hallatszik azóta. 

Folytatás következik: A technókirály